Első lépésem egy (remélhetőleg) hosszú úton

Köszöntelek Kedves Olvasó!

Egy fiatal anyuka vagyok, aki a férjével, a kisfiával és a kutyájával él Budapest külvárosában. Az alábbiakban rólunk, rólam, a családi életünkről, elsősorban a szülőségről, a gyermeknevelésről és az anyaságról lesz szó. Már több, mint hat hónapja – de sokszor olyan, mintha tegnap lett volna – hogy megszületett Atesz, a kisfiam. Úgy érzem, hogy a közelmúltban és most is, egy nagyon különleges időszakot élünk meg, amit érdemes megörökíteni.

Mindenről, amit írni fogok elmondható, hogy elfogult, részrehajló és szubjektív, de nem is szeretném, hogy ez másként legyen, hiszen  ezt a blogot részben visszaemlékezésnek, részben pedig, a mindennapjainkról készült pillanatfelvételnek szánom. Ahogy egy fénykép is a fotós szemével mutatja meg a világot, úgy egy naplótól sem várható több, minthogy az írója elméjének labirintusában kalauzoljon.

Korábban elkezdtem egy kis könyvbe naplót vezetni arról, hogyan élem meg a terhességet, de az nagyon töredékesre sikeredett, illetve félek, hogy az állandó pakolás, rendezkedés és a közelgő költözés során, végül az elveszett félpárzoknik szigetén fog kikötni az irományom. A szó elszáll, a könyvek elveszhetnek, de ami az interneten egyszer megjelenik, az bizony soha el nem tűnik, és tulajdonképpen, ezért döntöttem a blogolás mellett.

Szeretném azt az új szokást bevezetni az életembe, hogy mindennap írok lehetőség szerint egy órát, de minimum 30 percet. A lelkesedésemmel sohasem volt gond, de a kitartással akadtak már problémáim, mindenesetre igyekezni fogok. Egy szó, mint száz, ez a blog egy kísérlet és remélem sikeres lesz. Ha pedig rajtam, valamint a családomon kívül bárki más is elolvassa és esetleg szórakoztatónak találja, az már csak hab a tortán. 🙂

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció