A kereskedelmi forgalomban kapható terhességi tesztek teljes palettájának felvásárlása után, időpontot foglaltam a nőgyógyászomhoz 2018 augusztusának közepére.
Hiába olvastam egy csomó szakirodalmat és hiába kérdeztem ki a tapasztalt anyuka ismerőseimet, mégsem tudtam tovább várni az első orvosi vizsgálattal. Minden vélemény teljesen egybehangzó volt azt illetően, hogy egy maximum három hetes terhességnél, a doktor semmi érdemlegeset nem fog még látni az ultrahangon. Legkorábban 6 hetesen érdemes elmenni, mert igaz, hogy avatatlan szemmel akkor is csak nagyon keveset lehet látni, de már legalább van mit látni és egy nőgyógyász rengeteg fontos információt ki tud hámozni az ultrahangos képből, valamint a manuális vizsgálat tapasztalataiból.
Borzasztóan be voltam zsongva és megőrjített a bizonytalanság. A számtalan pozitív teszt, a szuper erős második csíkok egész garmadája sem volt elég ahhoz, hogy megnyugodjak. Valami több kellett. Valami konkrétabb, illetve részletesebb.
Akkor természetesnek éreztem az állandó aggodalmat meg a folytonos tépelődést, a latolgatást, hogy ha ez van, akkor mi lesz, ha pedig amaz, akkor mi történik, mostanra azonban úgy gondolom, hogy a saját, fantáziálásra hajlamos agyam szüleményein túl, több külső tényező is szerepet játszott a túlzott izgalmam kialakulásában.
Meggyőződésem, hogy elsősorban az interneten olvasottak voltak rám rossz hatással. Hatalmas közhely, hogy, ha bármi egészségügyi kérdésed van, akkor arra semmiképpen ne keress rá a neten, mert maximum öt perc múlva azt a választ fogod találni, hogy a biztos halál vár rád. Ez épp olyan általános igazság, mint, hogy a kóla és a hozzá hasonló, szénsavas cukros üdítők rendszeres fogyasztása nagyon egészségtelen. Mégis temérdek mennyiségű üdítőitalt adnak el mindennap világszerte, s épp így, az emberek jelentős része sem képes megállni, hogy ne olvasson egy kis gyakori kérdéseket, vagy web beteget, esetleg orvos válaszolt, ha érdekelt a témában. Nos, én érdekelt voltam és az első trimeszterre vonatkozó életmód tanácsok, a jellemző terhességi tünetek, valamint az új élet fejlődésének meghatározó mozzanatai között keresgélve, hihetetlenül hamar szembe jöttek a különböző horror sztorik. Dunát lehetett rekeszteni a méhen kívüli terhességekről, továbbá a váratlan, sőt megmagyarázhatatlan vetélésekről szóló tartalmakból, a tudományos értekezésekből éppúgy, mint a személyes beszámolókból.
Természetesen nem azt akarom mondani, hogy mindenki dugja homokba a fejét és gondolja azt, hogy vele úgysem történhet semmi rossz. Sőt rendkívül hasznosnak tartom, hogy ma már a vetélés nem számít tabutémának és sokan sokféle módon mernek beszélni az esetleges komplikációkról, illetve az őket ért traumákról. Mindazonáltal azt tapasztaltam, hogy az igényes tartalmak mellett, számos olyan cikk, bejegyzés, hozzászólás is megtalálható, amely kizárólag arra alkalmas, hogy jól megijessze a kismamákat. És legyünk őszinték, újdonsült kismamaként, az első gyermekünket várva igencsak nehéz objektíven, s a kellő forráskritikával hozzáállni egy olyan megjegyzéshez, amely szerint a terhességi tünetek hirtelen átmeneti eltűnése hormonproblémára utal és a vetélés biztos előjele.
Számomra meglepő módon, nem csupán a virtuális világban, hanem reggelente a buszon, a közértben, a különböző társasági összejöveteleken, sőt még a baráti beszélgetések során is, számtalanszor tapasztaltam az indokolatlan félelemkeltést. Valahogy a környezetemben mindenkinek volt egy olyan története, ami durva vetélésről, horror szülésről, netán súlyos betegen, vagy halva született babáról szólt. Egyszerűen megdöbbentő, milyen sok ember érzett késztetést arra, hogy a fenti típusú történeteit éppen egy leendő anyukával ossza meg. Megjegyzem, hogy ez nem elsősorban ebben a korai időszakban volt meghatározó, (hiszen kezdetben, csak kevesen tudtak a várandósságomról), hanem az egész terhességem alatt átfogóan jelent meg. Nem hiszem, hogy bárki szándékosan ártani akart volna nekem, viszont az a véleményem, hogy sajnos általánosan jellemző módon, az embereknek kontrollálatlanul ömlik ki a szájukon, ami épp az eszükbe jut és bele sem gondolnak, abba, hogy tulajdonképpen kihez is beszélnek, illetve mit, hogyan mondanak neki, s az milyen hatással lehet rá.
Visszatérve az első nőgyógyászati vizsgálatra, fogalmam sincs mit vártam tőle, de az biztos, hogy semmi reálisat. Az aggodalmaim, a kételyeim eloszlatására, s lényegében egy garanciára vágytam arról, hogy minden rendben lesz.
Az orvosom elmondta, hogy felritkulást lát az ultrahangon, ami egyrészt nagyon jó jel, mert arra utal, hogy a beágyazódás a megfelelő helyen történt, másrészt ennél többet jelenleg nem tud mondani, menjek vissza két hét múlva. Feltettem még néhány kérdést, amik az internetes rémtartalmak olvasása nyomán merültek fel bennem. A doktor mindegyikre türelmesen válaszolt, majd szigorúan nézett rám és következőket mondta: „Most azonnal be kell fejeznie ezt a túlzott böngészést, mert tönkre fogja tenni vele az egész terhességét. Ha konkrét kérdése van, akkor azzal forduljon hozzám és megbeszéljük. Ha olvasni szeretne a témáról, akkor ajánlok néhány informatív, minőségi könyvet. De, higgye el, hogy az interneten fellelhető mindenféle ellenőrizhetetlen tartalom kontrolálatlan fogyasztása kifejezetten ártalmas. Káros hatással lehet Önre és a babára nézve is.”
Akkor nem tetszett, hogy kioktat, meg mit képzel, hogy majd megmondja a tutit és helyettem eldönti, mit olvassak. Ma már úgy látom, hogy teljesen igaza volt. A terhesség, valamint a szülés témájában kizárólag előzetesen megszűrt tartalmat érdemes olvasni. Ami pedig a való világban meghallgatható, kéretlen horror sztorikat illeti… Nos most sincs rá igazi receptem, azon túl, hogy le kell állítani a mesélőt azzal, ne haragudj, de én ilyesmiről nem szeretnék hallani.
