Itt a tél, leesett az első hó.
Befagyott már minden pocsolyató.
Csúsznak az utak, a járdák,
S ahogyan azt sokan várták,
Elő a csizma, a téli cipő
Bizony ez kell, ha fagyos az idő.
Szép a velúr és a magas sarok,
A bokacsizmához kedvet kapok,
De praktikusabb a bakancs
Elesni nem lehet, parancs!
Ez ám a biztonságos viselet
Míg el nem ér ide a kikelet.
Anyukaként ez az első telem.
Hogy élem túl? A választ nem lelem.
A lakás egy sötét verem,
Ahol csak a hiszti terem.
Kint pedig repkednek a mínuszok,
De lehet, hogy én mindjárt kifutok.
Hirtelen időjárás változás,
Olyan, mint egy igazi átkozás.
Ha jön a front, sokan szülnek,
Anyukák az órán csüngnek:
Hol van még a vége eme napnak,
Amikor egy kis nyugalmat kapnak?
Nehéz most a pici gyerekeknek,
Nem úgy, a szerencsés keveseknek.
Mennék wellness hétvégére,
Termálfürdő legmélyére.
Sokat lubickolnék meleg vízbe,
Belekóstolnék tengernyi ízbe.
Itthon nincs más: rosszkedv, hiszti, fogság.
Nem tesz jót nekem a lakás-rabság.
Szeretnék ám vidám lenni,
Klassz anyuként tenni-venni.
Saját hangomat már nagyon unom.
Ez az időjárás agyon is nyom.
Atesz állandóan panaszkodik,
A kézben léthez is ragaszkodik.
Nem hatja meg semmilyen érv,
Engem mindjárt elvisz a sérv.
Nem lázas, nem tüsszög és nem köhög
Nem beteg ő, csak folyton túl pörög.
Az lehet, hogy megint a foga jön,
Vagy egy komolyabb szélgörcs beköszön.
Tőlem akármi lehetne,
Én felkészültem mindenre.
Látom a fényt az alagút végén,
Apa majd átveszi hazaérvén.
Már tényleg a délutánban vagyunk,
És minden perccel előbbre jutunk.
Apa ügyesen ténykedik,
Felmentő sereg érkezik.
Tovaszáll majd a rossz, a bú, a baj
Lesz újra tiszta, gyöngyöző kacaj!
Érzem, hogy jön már menetrend szerint,
A lelkifurdalás újra, megint:
Miért csak a rosszról írok?
Úgy tűnik, hogy mindig sírok.
Mit tehetnék? A jót csak megélem.
A rosszat pedig itt elregélem.
