Telik, múlik, megy az idő
cseperedik a csecsemő.
Jobbra-balra forgolódik,
a fogcsíra mozgolódik.
Éles visítás harsan,
egy fog nem nőhet halkan.
Hiába a kencék, krémek.
Mit sem érnek drága gélek!
Folyton mindent meg kell rágni,
jó volna a falra mászni,
vagy valahova elfutni,
bajoktól messzire jutni.
Az ebéd most nem csúszik,
de a játékért kúszik.
Az álommanó nem jön,
az éjszaka elköszön.
Reggel haját tépi anya,
mert rögtön zokog a baba.
Kezdődik egy újabb nap,
valaki idegbajt kap.
Egyszer majd elmúlik ez,
a jó, a rossz egyre megy.
Semmi sem tart örökké már.
Valahol egy szebb jövő vár.
Vajon mit ér a sok közhely?
E vigasztalás kész röhej!
Sokkal nagyobb segítség
Egy tábla csoki kedvesség 🙂
