Újév, új élet szokták mondani, ami persze erős túlzás, azonban tény, hogy nálunk jelentős változásokkal startolt a 2020. év.
Január 2.-án reggel, minden rutinszerűen zajlott, vagyis Atesz vidáman ébredt, kicsit még összebújtunk, aztán pelenkáztam, majd kényelmesen elhelyezkedtem a szoptatáshoz. Amikor kiszabadítottam a mellemet a felülgombolós hálóingemből váratlan dolog történt, Atesz határozottan elfordult a másik irányba és inkább elmászott, minthogy egyen. Kezdetben azt hittem, hogy túlságosan inger gazdag a környezet. Rövid idő alatt nagyot fejlődött a mozgása és rendkívül élénken érdeklődik minden iránt, legyen az egy üres flakon, vagy kispárna, de még a paplan kikandikáló csücske is képes elvonni a figyelmét. Szóval igyekeztem türelmesnek lenni, s kitartóan próbálkoztam, de semmi. Újabb, majd újabb, egyre durvább elutasításokban volt részem. Atesz egyértelműen kimutatta, hogy mit szeretne, pontosabban, hogy mit nem szeretne.
Tudtam, hogy az lenne a jó, ha anyaként higgadtan, mi több derűsen reagálnék a nem várt helyzetekben is, de a délelőtti alvás ideje alatt, miközben rákerestem a témába vágó kulcsszavakra, könnyekben törtem ki. Annyira rosszul esett, hogy a kisfiam, akit végig igény szerint szoptattam, akit hol megnyugtatott, hol elaltatott, hol jóllakatott a mellem, egyik pillanatról a másikra nem kér többé belőlem.
Rengeteg cikket, különböző blogokat, sőt néhány szakértő válaszol típusú oldalt is végigböngésztem, a gyakori kérdésekről már nem is beszélve, azonban a válaszomat sehol sem találtam.
A tudományosságot jórészt nélkülöző, de valós élettapasztalaton alapuló anyuka véleményekből az derült ki, hogy sok-sok egy év alatti baba (leggyakrabban a 7 és 9 hónapos kor közöttiek) választja el magát. Az, hogy az elválasztás hirtelen, vagy fokozatosan következik be, babánként eltérő lehet. Az anyukák szerint, nincs mit tenni azzal, ha egy csecsemő nem akar többé szopni, csak hagyni kell a folyamatot a maga természetességében végbemenni, s bár érdemes eleinte próbálkozni, hátha mégis visszaáll a cicire, de erőltetni nem szabad. Ebben a helyzetben el kell dönteni, hogy az anya fejni fog, tápszert ad, esetleg bevezeti a tejitalt. Ezen a ponton, mármint a megoldási lehetőségek taglalásánál, abbahagytam az anyuka vélemények böngészését, mert a „ jó neki tehéntej, a laktózintolerancia csak egy modernkori marhaság” –tól kezdve, egészen a „már darabos ételt kéne ennie, a tej ebben a korban már nem létszükséglet” –ig, mindenfélét írtak, de nagyobb baj, hogy alig volt érdemi vita, inkább csak vérszomjas sárdobálás, meg személyeskedés ment. Még olvasni is fárasztó volt. El sem tudom képzelni, milyen lelkiállapot kell ahhoz, hogy az ember ennyire belebonyolódjon és lesüllyedjen vállalhatatlan szintre, egy vadidegenekkel folytatott eszmecsere kedvéért.
A tudományosabb megközelítésű cikkek és a szakértő válaszol típusú oldalak nagyrészt azt taglalták, hogy egy 12 hónapos kor alatti baba, akinek még az anyatej a fő tápláléka, szinte biztos, hogy nem az elválasztás szándéka miatt utasítja el az anyamellet. Szerintük, nagy valószínűséggel szopási sztrájkról van szó.
A szopási sztrájk okát illetően, számos lehetőséget említenek, a leggyakoribbak a következők:
1. Valamilyen betegség, vagy megváltozott állapot, ami miatt fájdalmassá, vagy kellemetlenné vált a baba számára a szopás. Ez lehet egy elhúzódó, fájdalmas fogzás, afta vagy herpesz, esetleg valamilyen gombás fertőzés, sőt akár fülgyulladás is.
Megvizsgáltam, majd kizártam ezt a lehetőséget. Atesz makkegészséges és jelenleg nem is fogzik.
2. Előfordulhat, hogy a szoptatási pozíció nem felel meg a gyermek számára, mert, ahogy nő, úgy változhat az a testhelyzet is, amiben szívesen szopizik.
Ezen elgondolkodtam, de kizártam, mert, ahogy Atesz nőtt, én úgy változtattam szükség szerint a szoptatási pozíción, s a kezdeti hónaljtartásból, ölben ülésre, valamint fekve szoptatásra váltottam.
3. Az illatokra, de főképp a számukra szokatlan kozmetikai szerekre különlegesen érzékenyek lehetnek a babák, így ha az édesanya egy új testápolót, dezodort vagy parfümöt kezd használni, ami nem tetszik a picinek, akkor pusztán emiatt elutasíthatja a mellett.
Ez ránk abszolút nem igaz. Mármint, úgy tapasztalom, hogy Ateszt nem zavarják az illatszerek. Ettől függetlenül minimális mennyiséget használok mindenből, valamint semmi új készítményt nem vezettem be a közelmúltban.
4. Cumizavar. Ez talán a leggyakrabban említett lehetséges ok. A cumisüveggel, illetve a játékcumival több probléma is van a szakértők szerint. Egyrészt kielégítik a baba szopási igényét, másrészt a cumisüvegből adott táplálék a tejmennyiség csökkenéséhez is vezethet. A cumisüvegből mindig könnyebb tejhez jutni, mint az anyamellből, ezért nem meglepő, ha inkább abból enne a csecsemő.
Én úgy gondolom, hogy ez a cumizavar téma kicsit túl van misztifikálva. Az újszülötteknél, illetve az első néhány hétben valóban nagyon fontos, hogy ne kapjon cumit a baba, de utána időnként, hetente néhány alkalommal előforduló cumisüvegből etetés már nem okozhat ilyen problémát. Ateszt két hónapos kora óta, átlagosan heti 3 alkalommal valamelyik családtagra hagyom, amíg én (egy, két, de maximum 3 óra időtartamban) ügyet intézek, vásárolok, úszom, edzem, kutyázom, vagy csak a barátnőimmel mászkálok. A férjemmel igyekszünk kettesben is minőségi időt tölteni, s ennek jegyében, olykor-olykor elmegyünk vacsorázni, vagy bulizni. Természetesen, ilyenkor is egy családtagunk vigyáz Ateszra. Tekintettel arra, hogy Atesz igény szerint szoptatott baba, nem kell kibírnia 3 órát, ha korábban éhezik meg, akkor korábban ehet. Így korábban is gyakran előfordult, hogy a távollétemben cumisüvegből kapott enni. Ennek pedig semmilyen káros következményét nem tapasztaltam. Egy olyan csecsemő esetében, aki két hónapos korától, hetente több alkalommal kapott cumisüvegből enni, nem tartom valószínűnek, hogy a szopási sztrájkja háttérében a cumizavar álljon.
5. Az első fogak kibújása után a legtöbb csecsemő, minimum egy alkalommal megharapja az anyamellett szopizás közben. Amennyiben az anya harapásra adott reakciója túlságosan erőteljes, a baba megijedhet, s a rossz élmény miatt, átmenetileg elutasíthatja a mellett.
A harapás nyilvánvalóan nem kellemes érzés. Nekem is volt benne részem, s kifejezetten fájdalmasnak találtam, azonban a reakcióm semmivel sem volt hevesebb, mint, amikor a függönyráncigálásra mondtam, hogy nem szabad, s érdekes módon attól, a tiltás kellemetlen élménye nem tántorította el…
+1 A tanácstalanság és a kudarc érzésétől frusztráltan vittem el Ateszt a szokásos védőnői státusz vizsgálatra. Nem sokat teketóriáztam, s a hogy-vagyunk kérdésre rögtön elpanaszoltam, hogy a harmonikus szoptatással töltött napjaink egyik pillanatról a másikra véget értek. Azt is elmeséltem, hogy sokféleképpen próbáltam rájönni mi a gond, de sehogy sem sikerült.
A védőnő megnyugtatott, hogy amikor ő iskolába járt, akkor is ez volt a hivatalos álláspont, hogy az egy év alatti csecsemő nem választja el magát, maximum szopási sztrájkba kezd, azonban a tankönyv szerzőjét talán érdemes lenni kiküldeni néhány napra az anyákhoz, mert ő, a nem túl hosszú praxisa alatt is számtalan hozzám hasonló esettel találkozott. Azt tanácsolta, hogyha a több napon át tartó gyakori próbálkozás nem vezetett eredményre, akkor ne erőltessem tovább, mert attól csak rosszabbul fogom érezni magam, viszont fejjek, ameddig csak tudok és arra koncentráljak, hogy továbbra is anyatejjel táplálom a babámat.
Most újra kiemelt figyelmet fordítok a folyadékbevitelre és naponta öt vagy hat alkalommal fejek, közben igyekszem összeegyeztetni, hogy Atesz ne másszon túl messzire a közelemből, ahonnan már nem látok rá, de ne is legyen túl közel, mert akkor szétszedi a fejőgépet. A fejőgépem egyébként elég modern, hangos, világító szerkezet, ami úgy vonzza Ateszt, mint szarkát a csillogó tárgyak. Szóval a helyzet nem egyszerű, de a hangulatom már egész jó, s újra tudok nevetni a saját bénázásaimon. Amikor mégis elönt a kétségbeesés, hogyan bírom ki ezt még három hónapig (mert legalább egy éves koráig szeretném anyatejesen táplálni), akkor az anyukák örökvigaszát mondogatom magamnak: Minden folyton változik. Egyszer minden, elmúlik.
